a lakberendező!

Egy extra kialakítású lakás ugyanannyi lehetőséget rejt, mint megoldandó feladatot. Ez a kétszintes belvárosi lakás elbűvölt adottságaival, de meg is dolgoztatott: hogyan alakítsam ki…,rejtsem el…, tegyem hangsúlytalanná…, adjak neki fricskát… Segít, ha a Megrendelő inspiráló személyiségével a legtöbbet akarja kihozni a térből, és nem riad vissza a nehezebben kivitelezendő, több fejtörést igénylő feladatoktól sem. Az alsó szinten a feladatot a nagyméretű, alacsonyan elhelyezett keresztgerendák „feldolgozása” jelentette, mert optikailag sávokra bontották a teret. Az álmennyezetek, derítővilágítások, Led panelek alkalmazásával sikerült elvonni a figyelmet az előnytelen adottságokról. A nagy egybefüggő térben a funkcióváltásokat üvegfalak jelzik, a nappaliból mintegy folyosót szakítva le a vizesblokkot leválasztó egység elé. A lépcsőház szűkös, kissé aránytalan kialakítása újabb dilemma volt, rejtsük-e el, vagy emeljük ki, az egyébként visszafogott szín és anyaghasználatú alsó szintből, és mintegy műalkotást, hangsúlyozzuk ki. Ez utóbbi mellett döntöttünk. A lépcső alatti teret jól kihasználtuk, beépített szekrények kaptak helyett, no meg a mosógép, ajtaja azonban az előszobai beépített szekrénynek a része, ezzel a rejtett megoldással tehermentesítettük a falszakaszt a további tagoltságtól. A konyhában az ablakok parapet-magassága sajnos nem tette lehetővé, hogy a munkapultot oda helyezzük, így az L alakú konyha egy félszigetet kapott ellenpontozásként. A földszinti vizesblokkokban is különös megoldásokat kellett alkalmazni a szokatlan terek miatt, de a szükségből itt is erényt sikerült kovácsolni. Míg az alsószint jellemző színvilága a fekete, fehér, szürke némi kékkel, anyaga a beton, fém, üveg; addig a tetőtér melegebb, színesebb, olykor játékosabb hangulatban készült. Az építészeti adottságok, a látszó fagerendák hangsúlyt kaptak a tervezés folyamán. Ehhez rendeltük az anyaghasználatot is, a bázisként szolgáló fehér mellé sokszor nyúltunk a fához.